3x: Személyedben egy olyan beszélgetőpartnert köszönthetünk, aki már (!) nem részese a pornóiparnak, és mindezt kb. 20 évesen mondhatja el magáról. Feltételezhetően azért megvoltál már 18 éves, amikor belevágtál.
PP: Az elmúlt két évben rengeteg dolog történt velem. 2006. május 28-án töltöttem be a 18. évemet, és ha jól emlékszem, május 31-én volt az első jelenetem. Ez egy blowjob volt, azt hiszem… Kb. 10 hónapot töltöttem el ebben a szakmában, de ez így nem teljesen valós, mert voltak hónapok, amikor egyáltalán nem készítettem filmeket, ez kb. 2006. szept.-nov. közé tehető, illetve, ha csináltam is szetteket, igen keveset. Igazából szerintem elég kevés időt töltöttem el ebben a szakmában, és ehhez képest elég „sok” filmem készült. Az, hogy ez jó vagy sem, mindenki döntse el maga, személy szerint annyira nem örülök neki, de erről majd később. Visszatérve, kevés igazán aktív hónapom volt, kb. 7-8 hónap, ha az egészet nézem, illetve 2007. májusában még készítettem egy fotósorozatot, de ez amolyan „megerősítés” volt abban, hogy tényleg nem akarom folytatni.
3x: Kezdjük kicsit korábbi dolgokkal az ismerkedést. Milyen környezetben, családi körülmények közt nőttél fel?
PP: Szüleim elváltak 5 éves koromban, így édesanyámmal éltem úgy 10 éves koromig, akkor ismerkedett meg a mostani férjével (közben természetesen voltak kapcsolatai, az egyik párjával kifejezetten jó viszonyban voltam). Elég hamar „jött” a húgom, kb. egy évre rá már meg is született. Vele nagyon jó a kapcsolatom, nagyon szeretjük egymást, sosem volt probléma, hogy csak féltestvérem vagy ilyesmi, viszont az apukájával – aki ugye már papíron is elvileg a nevelőapám – egyáltalán nem volt jó a kapcsolatom. Azért múlt időben, mert egészen addig, ameddig el nem költöztem otthonról, sosem jöttünk ki egymással, sőt igen ellenséges volt a hangulat otthon. Kb. fél éve normalizálódott a viszony.
3x: Mikor fogalmazódott meg a fejedben a gondolat, hogy pornózni kezdjél? Vagy hirtelen jött elhatározás volt?
PP: Egyik sem. Mielőtt betöltöttem a 18-at, az akkori ügynököm az iwiw-en keresett fel, majd találkoztunk személyesen is. A lehető legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni a „bekerülés” történetét, hogy én is elhittem azokat a sablon szövegeket, amit általában a leendő modelleknek mondanak, csak hogy párat említsek: Magyarországon nem fogja senki sem látni, csak külföldi oldalakon lesz fent (nem mintha külföldi oldalakat nem lehetne itthon nézni…), sok pénzt lehet keresni könnyen és rövid idő alatt, stb…. Józan ésszel visszatekintve, sosem gondoltam volna, hogy én pornózni kezdjek. Persze nem volt idegen ez a világ, legalábbis „fogyasztói” szempontból, de nem volt vágyam, hogy én is színésznő legyek vagy ilyesmi.
3x: Vonzott ez a világ vagy inkább csak a “könnyű” pénzkereseti lehetőséget láttad benne? Esetleg voltak olyan fantáziáid, amiket ezen keresztül tudtál megvalósítani, kipróbálni?
PP: Egyáltalán nem vonzott a világ, mivel én nem készültem ide sosem. Viszont az elején tényleg bedőltem a hitegetésnek, és 18 éves fejjel tényleg sok pénznek tűnt az, amit kerestem. Viszont egy idő után már egyáltalán nem éreztem magam jól, fogalmam nincs miért nem hagytam abba, segítség kellett ahhoz, hogy ki tudjak belőle mászni. Nem tudom pontosan mekkora összegeket kerestem, de nem is fontos. Az utolsó fillérig mindet „elvertem”, semmi kézzel fogható értelmes dolgot nem tudok felmutatni belőle, de jobb ez így. Könnyen jött, könnyen ment. Szexuális téren nem próbáltam ki semmilyen új dolgot, mert amire kíváncsi voltam, azt már előtte a magánéletemben kipróbáltam, a filmeken sosem vállaltam análszexet, annak ellenére, hogy már volt benne részem egy régebbi kapcsolatomban, illetve a jelenlegi párommal is „szoktam”, de ez abszolút bensőséges, ha mondhatok ilyet, ez nekem tényleg nem megy csak úgy.
3x: Visszagondolva arra a pillanatra, amikor úgy döntöttél, belevágsz, ma újra megtennéd, de másképp csinálnád, vagy abszolúte elhibázott lépésnek értékeled így utólag?
PP: Soha nem tenném meg újra, sose vágnék bele újra, sosem kezdeném sem elölről, sem onnan ahol abbahagytam. Az elhibázott lépés érdekes kérdés; igen is, meg nem is. Konkréten nem tudom egyik kategóriába sem sorolni. Elhibázott lépésnek azért tartom, mert nagyon sok negatívum ért és ér még a mai napig is néha, illetve fog még a jövőben is miatta. Teljesen mindegy, hány filmet készítettem, mennyi ideig csináltam ezt az egészet, a lényeg, hogy csináltam. Ha már egyszer adtam a nevem akár csak egy filmhez is, onnantól kezdve már pornós lettem. Az iskolában is nehézségeim adódtak ebből tavaly, szerencsémre már kiléptem belőle, így azért valamelyest „javult” a helyzet, de tényleg tök mindegy, jóformán megbélyegzett lettem ez által, és a későbbiekben is biztos elő fog még kerülni a múltam, akár a munkahelyemen, akár bárhol máshol. Egy dolog miatt viszont nem bánom: ha nem kezdek bele ebbe az egészbe, nem ismerem meg a jelenlegi párom. Ezt nem úgy kell érteni, hogy szakmabeli, vagy ilyesmi. Én is rendesen belevetettem magam az éjszakai életbe, hetente (néha többször is) jártam bulizni, jóban lettem Kyra Black-kel, és az ő ismerősének az ismerősének a barátja az én párom (kicsit bonyolult ). Ebből a szempontból a lehető legjobb dolog történt velem, mert tényleg, ha nincs a pornó, soha az életben nem ismerem meg Őt.
3x: Milyen tulajdonságokkal kellene rendelkezned hozzá, hogy újra belevágj és akár huzamosabb ideig műveld ezt a “szakmát”? Ha lehet egyáltalán sztereotipizálni az ideiális pornószínésznőt?
PP: Kicsit változtassuk meg a kérdést: milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak, aki el akarja kezdeni ezt a szakmát. Ezt csak azért, mert mint az előbb elmondtam, én már semmilyen formában nem szeretnék ehhez a szakmához tartozni, ezért nem is akarom az én példámra lefordítva megválaszolni a kérdést, inkább úgy állnék hozzá, hogy mi az én véleményem erről. Nos, ideális pornószínésznő szerintem így ebben a formában nem létezik. Az ideális szó kb. annyit jelent, hogy megfelelő. Ha továbbmegyünk, megfelelő a munkája, megfelelő a produceri munka, minden klappol, a sminkes, a helyszín. Na ilyen nem létezik. Mindig van valami probléma: akár a színésznővel, akár a színésszel, a helyszínnel, kamerákkal, annyi minden történhet. De ha emberileg vesszük, talán annyit tudnék mondani, hogy legyen tisztában a munkájával, legyen tisztában azzal, milyen jelenetre megy az adott nap (ne a helyszínen tudatosodjon benne, hogy DP-re érkezett), legyen mindig felkészült a munkájára (ápoltság), agyilag is ott legyen, ne csak testileg. Meg egyáltalán, ő a testét adja el, neki a teste a munkaeszköze, azért kapja a pénzt, mert maszturbál/szexel stb. kamera előtt, innentől kezdve nyafogásnak helye nincs. Ez lehet erős így, de mivel én sem éreztem jól magam ebben a „környezetben”, folyamatos problémák adódtak, nyafogás is volt bőven. Az pedig senkinek sem jó, se a modellnek, se a producernek, se a dolgozóknak, senki nem akar 20 órás forgatást. Összességében, ha tisztában van vele, mi a munkája, ezért mi jár neki, és ezt becsülettel elvégzi (mert igenis, lehet becsülettel csinálni ezt is), akkor lehet nevezni ideálisnak. Egyébként óriási különbség van színésznő és színésznő között… Mivel olvasom a Machomedia-t, tisztában vagyok a dolgokkal a mai napig, néha elképesztő dolgokat látok.
3x: Volt számodra olyan, aki mintegy példaképként szolgált? Van szerinted igazán sztár pornószínésznő?
PP: Példaképem egy percig nem volt soha életemben. Sem a pornóban, sem azon kívül, mai napig nincs és nem is lesz. Ezt nem tudom miért van így, én nem akarok senkire sem felnézni, maximum tanulni tudok, de azt is leginkább egy embertől. Sokáig céljaim sem igazán voltak, ma már szerencsére vannak, ezeket akarom elérni és ennyi. A „kedvenc” szavam használtad: sztár. Kiborítanak a mai sztárocskák, mind a médiában, mind a pornóban, bárhol. Aki szerepel a tv-ben, vagy bárhol máshol, már sztár. Én sosem voltam sztár, sok pornós lány sosem lesz az. Egyébként ennyi erővel minden modell sztár, nem?! Külön kellene választani azért a dolgokat: befutott, nevet szerzett pl. Király Katalin, Michelle Wild, Judy Nero. Függetlenül attól, hogy szeretem-e őket vagy sem, nekik azért már van nevük. De a másik oldalról lehetne sztár az is, aki ugyanúgy régóta van a szakmában, csak épp kevesebbet van „ajnározva”, mint pl. Angelina Crow. Nem tudom igazán, ennyi erővel tényleg Monique Couvet is sztár, az már más kérdés mennyire számítanak a botrányai. Nem a sztárságra kell törekedni, hanem az elismertségre. Igényesen kell csinálni ezt is, ugyan úgy, mint bármilyen más munkát, és ne az legyen a cél, hogy meglegyen a pénz a tizenötödik Gucci táskára, meg a bulikra, meg a napi/heti adag kokóra…
3x: Hogyan látod első lépéseidet, az első jeleneteket? Illetve, másképpen látod-e, mint akkoriban?
PP: Hogyne. Amikor a vége felé voltam már a „pályafutásomnak”, iszonyat gázosnak és bénának láttam az első jeleneteimet. Most pedig már nem érdekel, mennyire volt jó vagy rossz egy-egy filmem, mindegyiket ugyanolyannak látom. Sosem láttam egyetlen videómat sem, csak a képsorozatokat néztem meg. Amikor még úgy gondoltam, hogy „ez lesz a munkám”, akkor természetesen kritikus szemmel néztem minden szettet, és persze én is éreztem, ha épp nem sikerült túl jól. Már rég nem néztem egyetlen ezzel kapcsolatos fotómat, persze ahogy nézem a Machomedia-t, óhatatlanul szembesülök a saját dolgaimmal, de ma már tényleg teljesen másképp nézek meg egy fotó szettet… Az érzés hasonlít ahhoz, amikor összeszorul a gyomra az embernek, egyáltalán nem jó érzés. Nem szégyenkezés, inkább rossz érzést kelt bennem. Büszkeséggel abszolút nem tölt el, talán sosem töltött el, maximum annyit jegyeztem meg, hogy szép a sminkem. A jelenetekről pedig annyit, hogy sosem éreztem úgy, hogy nagyon jól „teljesítettem”, mert tényleg volt mindig valami gond (velem). Nem éreztem magam jól közben, ez sokszor látszódott is, nem tudtam beleélni magam, néha jól sikerült eljátszani, de igazán szuper dolgokat sosem produkáltam.
3x: Előtte modellkedtél már? Vagy volt bármilyen előjele annak, hogy szeretsz kamera előtt szerepelni? Ha szeretsz…
PP: Viccesen hangzik, ha azt mondom, nem szeretek? Egész idő alatt valamilyen szinten mindig frusztrált a kamera jelenléte. Voltak pillanataim, amikor bemagyaráztam magamnak, hogy ez jó, lesz majd pénzem és igenis jól érzem magam itt. Ilyenkor néha már azt hittem, hogy élvezem a szereplést. De ez hazugság volt, nagyon sokszor sírva mentem haza, nem feltétlen azért, mert fizikai „bántalom” ért, hanem mert lelkileg a nap végére annyira kiborultam, hogy nem bírtam feldolgozni. Ennek ellenére újra és újra visszamentem, amit nem tudok megmagyarázni, hogy miért. Előtte sosem modellkedtem, pedig sokan mondták, hogy jó alakom van, magas és vékony, szép az arcom, de valahogy sosem hittem benne, magamban sem igazán. Készítettem magamról 2 portfóliót is, ezek annyira nem használhatók, nem voltak modellmunkáim. Ezzel, hogy pornóztam, már nem is kezdhetnék igazi „karrierbe”, de nincs is szándékomban, tisztában vagyok nagyjából azzal a világgal is, nem szeretnék belecsöppenni, nem vágyom effajta sikerekre.
3x: Beszéltél valakivel a döntésedről, hogy belevágsz? Hogyan fogadták?
PP: Senkivel! Teljes titoktartás övezte sokáig ezt az egészet. Még a legjobb barátnőim sem tudtak róla, tényleg az égvilágon senkinek nem számoltam be a terveimről, leginkább, mert elég hirtelen jött. 2006 május végén kezdtem ugye, kb. szeptember környékén kezdett kiderülni. Akkor kerestek meg a barátnőim, hogy „figyelj Brigi, tudjuk, hogy meztelen fotók készültek rólad”. Próbáltak rávenni, hogy áruljam el, én viszont tagadtam, de persze kiborult a bili. Megtudta az akkori barátom is, nagy botrány volt belőle. Édesanyámnak valaki a munkahelyi e-mail címére elküldött rólam egy linket, szegény anyukám kicsit „meghalt” ebben az időben (remélem érted). A barátom nem szakított velem, akkor volt kb. 2-3 hónap, amikor nem is dolgoztam, de mivel a barátom külföldön tanult, havonta egyszer találkoztunk, elmúlt a szerelem, így visszamentem. Aztán ismét fordult a kocka, áprilisban elején volt egy munka, ahova már nem mentem el, nem vettem fel a telefont. Ott volt a vége igazából. A barátnőim nem fordultak el tőlem, de csalódtak bennem, anyukámról már beszéltem, rengeteg támadás ért abban az időben, iwiw-en, stb… Nagyon magam alá kerültem, ezért is hagytam abba egy időre, de aztán megint bebeszéltem valahogy magamnak, hogy ha ezt csinálom, legalább álljak ki magam mellett, ezért nagy „okosan” visszatértem. A családom többi tagja egyelőre nem tudja, nem vagyok benne biztos, hogy nem is fogják megtudni a jövőben, előbb vagy utóbb úgyis kiderül számukra, de sosem tudták volna elfogadni, hogy ezzel foglalkozom, ez egyáltalán nem fért volna bele. Valószínűleg meg kellett volna minden kapcsolatot szakítanom velük, ha ebben a szakmában maradok tartósan.
3x: Hogy került nálad képbe egyáltalán?
PP: Mint már írtam, az iwiwen keresett meg a későbbi ügynököm (ezt a szót sem szeretem), kb. ilyesmi szöveggel: „Szeretnék-e sok pénzt keresni kevés munkával? Nincs kötött munkaidő, erotikus fotózásról lenne szó.” Aztán mikor találkoztunk egy vagy két napra rá, elmondta, hogy bizony filmezésről is szó van, de természetesen ez itthon nem derülhet ki… Én meg elhittem mindent, amit mondott, megszédítettek az összegek, pedig most már tudom, irreálisan keveset fizetnek a lányoknak ahhoz képest, amennyit rajtuk keresnek.
3x: Milyen kapcsolatokat sikerült kialakítani kolleginákkal, kollegákkal? Léteznek barátságok vagy jellemzőbb a széthúzás?
PP: Hát erről túl sok mindent nem tudok mondani. Kyra Black-et a pornó által ismertem meg, közös volt az ügynökünk és egyszer találkoztunk egy forgatásról jövet/menet. Vele lettem jóban, kezdetben párszor mentünk bulizni, aztán már tényleg „barátnők” lettünk. Hanyagoltam az igazi barátnőimet, mert úgy gondoltam akkoriban, hogy ő ért meg igazán, hisz ő is ezt csinálja, meg milyen jó együtt vásárolgatni, bulizgatni. És mint említettem már, az ő ismerősén keresztül ismertem meg a párom. Szóval ebből a szempontból „megérte”. De egyébként nem is nagyon törekedtem közelebbi kapcsolatot kialakítani, mert kicsit kívülállónak éreztem magam. Kedves voltam mindenkivel, igazán beszélgetni talán csak a sminkesekkel tudtam, az alatt a kevés idő alatt, amíg „elkészítettek”. Más lányokkal nem igazán ápoltam barátságosabb viszonyt, mert ha a lány „híresebb” volt, mindig azt éreztem, hogy lenéz engem, vagy bénának, kezdőnek tart (amivel miért is lenne baj, ha egyszer tényleg kezdő voltam), meg furcsa volt az egész helyzet. Nem tartom magam félénk lánynak, mégis néha meghúzódtam inkább, sokszor a szünetekben inkább felhívtam valakit, és telefonálgattam, hogy elüssem az időt. A fiúkkal kapcsolatban jó élményeim vannak, velem mindig kedvesek voltak, sosem volt atrocitás velük. Segítőkészek voltak, tiszteletben tartották, ha valami nem úgy ment, ahogy „kellett” volna, nem voltak sosem türelmetlenek, még akkor sem, amikor esetleg egy fiú-lány jelenetet fotóval együtt 4 vagy 5 óráig tartott elkészíteni. Sokszor inkább a lányok „pampogtak”, akik esetleg arra vártak, hogy én végezzek, mert utána jöttek ők, vagy esetleg maguk a készítők türelmetlenkedtek, amitől persze én csak még rosszabbul éreztem magam.
3x: Voltak-e ellentéteid szakmabeliekkel? Mennyire érezted jól magad emberileg ebben a környezetben?
PP: Kifejezetten ellentétes kapcsolatom nem volt azt hiszem senkivel. Embernek érezni magam ebben a szakmában? Ha tényleg őszinte akarok lenni, semennyire. Sem, amikor ott voltam, sem most utána, sem, amikor kiderült. Sokszor – főleg amikor kiderült ez az egész – kaptam bántó és becsmérlő szavakat, ilyenkor tényleg majdnem elsüllyedtem, hogy csinálhattam ezt az egészet akár egy percig is. Egész egyszerűen nem voltam oda való, ezért nem értem még most sem, miért mentem vissza újra és újra. Hozzáteszem, nem akarom bántani azokat, akiknek tényleg ez a „hivatásuk”, akik ebben megtalálták „önmagukat” és rendesen végzik, mint egy munkát, nekik ez nem gond. De én, mivel sosem éreztem igazán „otthon” ebben magam, nem volt jó érzés sem elmenni, sem hazajönni a forgatásokról, az egészet nem sikerként vagy jó dologként, hanem katasztrófaként éltem meg. Sokszor kérdezték már tőlem, akkor miért csináltam ennyi ideig, miért készítettem újabb filmeket, pedig egy idő után, már azt sem élveztem, hogy egy délután alatt elköltöttem 300.000 Ft-ot, ami nekem akkor hatalmas összeg volt. Ma már tudom, túl kicsi ahhoz, amennyit én „fizettem” érte. Ráadásul hülyeségekre ment el a pénz, tehát még azt se mondhatom, én takarékoskodtam, és pl. vettem egy autót, vagy ilyesmi. Mindezek ellenére sose fikáztam senkit, amiért ezt csinálja. Ezt tényleg csak élvezetből lehet jól csinálni, nem a pénzért, mert az is meglátszik az emberen munka közben. Senkit sem ítélek el, amiért ebben a szakmában dolgozik, lehet embernek maradni itt is, és ugyan úgy lehet emberileg senki valaki egy irodában is. Én személy szerint nem éreztem jól magam, de tényleg sok olyan lánnyal találkoztam, akik örültek, ha jöttek forgatásra. Mondjuk voltak olyanok is, akik kissé beképzeltek, amolyan igazi „picsák” voltak, ők apróbb beszólásokat is ejtettek az újak felé, igyekeztem nem foglalkozni velük, bár magamra vettem sajnos sokszor és hát ez sem könnyítette meg a dolgom.
3x: Magát a munkát mennyire tudtad élvezni? Egyáltalán lehet-e, illetve vannak olyanok, akik szerinted – kicsit sarkítva – “akár ingyen is” csinálnák?
PP: Ha megint teljesen őszinte akarok lenni, akkor szinte sosem élveztem a munkát. Bár lehet úgy különbséget tenni, hogy magát az egész munkát (mindennel együtt) és csak magát a jelenetet. Gondolom itt inkább magára a jelenetre, a forgatásra gondoltál. Nos, hogy őszinte legyek, amikor ugye volt barátom, bemagyaráztam magamnak, hogy nekem ezt nem szabad élveznem, tehát agyilag blokkoltam azt az érzést, és tényleg nem is élveztem sosem. Illetve ez így nem teljesen igaz, két forgatást tudok, amikor valahogy elengedtem magam, és nagyon jó volt, tényleg élveztem. De ez összesen kétszer fordult elő, egész idő alatt! És nem a fiúkkal volt gond, hanem egyszerűen, eldöntöttem magamban, hogy én ezt nem élvezhetem, ez csak munka, amiért pénzt kapok. Így leírva, utólag már tiszta hülyeség, hisz sokan vannak, akik élvezik, sőt azokak kifejezetten még jó is. Hát, nekem is volt lány-lány jelenetem olyannal, akiről nyugodtan lehet feltételezni, hogy akár „ingyen is csinálná”, sőt… Semmivel nem rosszabbak a pornósok azoknál a lányoknál, akik különböző szórakozóhelyeken, pl. Coronita WC-jében elégítik ki a legkülönbözőbb/undorítóbb férfiakat orálisan, szinte fillérekért, igénytelen módon, ők tényleg kurvák. Meg rengetek olyan lány van, aki csak a pénzért van gazdag pasival, hogy szép ruhái legyenek, meg legyen a pénz a szórakozásra, az ehhez tartozó szerekre, stb. Viszont olyannal is találkoztam, aki „kettő az egyben” módon dolgozik, azaz filmezik és egyéb szolgáltatásokra is kapható. Mint már mondtam, mindent lehet a lehetőségekhez mérten normálisan csinálni. Meg kell megemlítenem egy nevet, aki most tűnt fel a Machomedia-n. Stella Baby, na ő ebbe a kategóriába tartozik. Nem ugyanolyanok a lányok, tényleg vannak „ordas kurvák”, akikre már csak azt lehet mondani, hogy undorító, amit művelnek, ők azok, akik eddig is ezt csinálták, csak most, hogy 18 évesek elmúltak, már pénzt is kapnak érte (pl. Sandra Parker). Velük nem tudok egyetérteni, sem tisztelni, sem értékelni a munkájukat, mert nem lehet, nekik teljesen más a felfogásuk, nem is tudnék sose azonosulni velük és nem is akarok.
3x: Volt, akivel nem voltál hajlandó együtt dolgozni? Esetleg ebből adódott konfliktus?
PP: Fiúval nem volt ilyen eset, sőt lányokkal sem így kifejezetten, hogy „Na, vele aztán soha!”. Mivel nem nagyon ismertem senkit, nem tudtam így megállapítani, kivel szeretnék dolgozni vagy sem. Volt egy elég igénytelen lány (az ügynököm szedte össze), na vele álmomban sem gondoltam volna, hogy összeraknak. Ez egy lány-lány-fiú lábas szett volt, én lettem volna a fiúval, de nekem aznap problémám volt „ott lent”, azért a másik lány vette át a szerepem. A lehető legkevesebb „rész” jutott nekem szerencsére, és így nagyjából megúsztam a dolgokat. Volt olyan, akivel kétszer-háromszor is voltam, de abszolút unszimpatikus volt, közönséges, trágár volt (fiús jelenetnél: „Na gyere, basszál már meg, azt húzzunk a faszba!”). Bocs, de így tudtam csak szemléltetni. Semmi nőiesség, visszataszító volt nagyon. Nem volt igazán konfliktus ezekből, mert én eltűrtem, illetve, ha már nagyon idegesítő volt, akkor kiakadtam, de egy ilyen eset volt csak. Viszont, addigra már az operatőr is ki volt borulva a csaj miatt. Szegény lány mindent elrontott, pedig nem is volt új, és a „csak” sima lány-lány szett is majd négy óra hosszáig tartott míg felvettük. Rettenetes volt, na ott azt mondtam, vele soha többet. Igazi nagy konfliktusra nem emlékszem, látványos összeveszésre vagy ilyesmi, én nagyon toleráns voltam minden esetben. Fordítva már kevésbé, de azt is inkább a hátam mögött intézték.
3x: Ugyanez a kérdés, ellenkező előjellel. Ki volt a kedvenced, akivel tényleg jó volt a szex? Ha volt ilyen persze…
PP: Hát igen, mint mondtam, két fiús jelenetem volt, amit igazán élveztem és tényleg jó volt a szex Esküszöm, most nem jut eszembe a nevük, de amíg a kérdések végére érek, kitalálom. Na, az egyik a Frank Major-al volt, a másik pedig egy horvát fiúval, azt hiszem Luca Stone a neve. Na jó, ők sem a kedvenceim, ilyen nem volt, se lányban, sem fiúban, de ezzel a két fiúval volt jó a szex. Hát, a lányok közül annyira nem tudnék megnevezni senkit konkrétan, ami úgy kifejezetten jó volt, mert a legtöbb csak unott fejjel, legyünk-már-túl-rajta mentalitással érkezett a helyszínre, így sok élveznivaló nem volt benne. tényleg, nem nagyon emlékszem kimagasló lány-lány jelenetre.
3x: Amikor belekezdtél, felállítottál magad számára valamiféle szabályrendszert, hogy ezt vagy azt vállalod, de bizonyos dolgokat már nem?
PP: Természetesen! Análos dolgokat sosem vállaltam, és nem is vállaltam volna, ha még tovább folytatom, mint már említettem, az nekem nem megy „csak úgy”. Egyetlen szett volt, amit nagyon-nagyon megbántam, és nem is tudtam pontosan, hogy mire megyek (jól tájékoztattak…), Ha tudom, soha az életben nem megyek el, az a többfiús jelenet, amikor többen élveznek rám… Ez gusztustalan! És ez a legnagyobb szégyenfoltom, ha lehet így kiemelni egyáltalán. Persze, lehet azt mondani, hogy miért nem jöttem el, de finoman utalásokat tettek rá, hogy nem járnék jól, ha most kisétálnék az ajtón. Én persze buta kislány módjára megijedtem, és nagy alázások közepette végigcsináltam. A második ilyen, amire nem számítottam, hogy annyira brutális lesz, az a deepthroat szett. Erről is csak annyit tudtam, hogy két fiú, mélytorkos jelenet. A kettőből három fiú lett, és nem csak sima jelenet volt, hanem igen kemény. Na, arra sem mentem volna el, ha tisztában vagyok vele, mi is az pontosan. Összességében ez a két jelenet, amit megbántam és nagyon cikisnek tartom. Milyen érdekes: két pozitív és két negatív élmény. A többi pedig semmilyen, nem volt bennük semmi érdekes.
3x: Esetleg, a pornó sokak szerint túlságosan eldurvulása mennyire érintett téged? Befolyásolt a döntésedben a befejezést vagy bármi mást illetően?
PP: Mostanában, hogy olvasom a Machomedia-t, nézegetem a lányokat és a jeleneteiket, hát meg vagyok döbbenve! Erről éppen Kyra Black topikjában megy most a vita, mert azt hiszem csinált egy olyan jelenetet, ahol tépték a haját, meg fojtogatták is talán. Na erről nekem van egy kialakult véleményem, amiben minden bizonnyal szerepet játszik a családi hátterem. Ezt nem szeretném annyira kifejteni, csak annyit mondok, hogy megtapasztaltam, milyen a családon belüli erőszak. Ebből kifolyólag, már alapjáraton minden férfit, aki megüt egy nőt, elítélem és mélységesen megvetem. Nekem senki nem tudja megmagyarázni, hogy „meg- vagy kiérdemelte az a nő”, vagy „annyira felidegesített”, vagy „már csak ez használt”. Semmilyen okot nem tudok elfogadni, amire az erőszak lehet a válasz. Úgy gondolom, ha egy nőtől kap egy pofont, annak oka van, szerencsés helyzetben „nyomós” oka, de azt is lehet diplomatikusan kezelni, és nem akkora frászt lekeverni a nőnek, hogy esetleg kórházba kerül utána. Na ebből kifolyólag, egyáltalán nem tudom elképzelni, miért jó, ha ugyan csak eljátsszák a filmben az effajta erőszakot?! Nyilván, sokszor hallhattuk már a sablon-magyarázatot, hogy erre igenis szükség van, mert a közönség egy bizonyos csoportja ezt élvezi. Biztos vannak, akik megveszik, de attól tartok, hogy ők ezt tartják a normálisnak és esetleg a magánéletben is ez akár mindennapos eset náluk. Én személy szerint nem vagyok kíváncsi az ilyen jelenetekre, de ismerjük a mondást:”van az pénz…” Ezt most nem úgy értem, ahogy elsőre talán hangzik, hogy aki ilyen filmben szerepel, azt el kell ítélni, mert lehet, hogy neki tetszik és nekem sincs jogom más felett ítélkezni. Amint már említettem, az a sok fiús jelenetem, na ez pont ilyen erőszakos film volt, ezért is nagyon rosszul éreztem magam. Sajnos tényleg nem tudtam, mire „készülök”, de egyébként, ha megnézek más lányokat, akik ugyanazt teszik, hát eléggé nem tetszik. Mondom, ezt szívesen letagadnám, mert ez végül is szemben áll az elveimmel. Már csak azért sem „fikázhatok” másokat, akik ilyen dolgokban részt vesznek, mert én is részese voltam, de ettől függetlenül még a vélemény az, ami. A befejezésben ez nem játszott úgy igazán szerepet, mert ha tovább folytatom, akkor is ennél az álláspontnál maradok, pl. análos jelenetet továbbra sem vállaltam volna, és egyéb ilyen nagyon durva szetteket sem láthattak volna tőlem. Jósnő persze nem vagyok, de szerintem tartottam volna magam annyira, hogy nem csinálok segget a számból.
3x: Hogyan változtatta meg az életed a szexipar? Értek-e kellemetlen vagy kellemes csalódások a környezeted részéről? És idegenekéről? Felismertek?
PP: Kellemes csalódások, meg kell mondjam, nemigen értek. Annyira pontosan nem is tudom, mit értesz ez alatt, de igazán tényleg nem emlékszem olyan dologra, ami nagy pozitívum lett volna. Kellemetlen viszont annál több, főleg ugye a baráti társaság részéről, főként, miután abbahagytam. Azt hittem, amikor benne voltam, hogy milyen jó, felismernek a szórakozóhelyeken, stb., de később, amikor abbahagytam, már nagyon kellemetlen volt. Néha, ha elmentünk a párommal szórakozni, még sok pornós lány és fiú jött oda hozzám köszönni, na az már nem volt annyira jó. Meg folyamatos beszólogatások voltak, mikor abbahagytam, sok olyat, hogy „mi van találtál magadnak egy pénzeszsákot?”, és ehhez hasonlók… Pl. „attól még, hogy filmeken nem baszol, kurva maradsz”, szóval elég csúnya dolgokat mondtak nekem. Emlékszem, amikor először jött oda hozzám egy srác egy szórakozóhelyen, még jól is esett, de már ezt is említettem valahol az elején. Sokáig azt hittem, hogy iszonyatosan nagy baki volt ez az egy év, amit eltöltöttem ebben a szakmában. Aztán ahogy múlt az idő, rájöttem, ha ebben a hitben élek tovább, hogy katasztrófa lesz ezek után az életem, akkor így is lesz. Próbáltam túllépni ezeken, mivel a körülöttem lévő embereknek is világossá tettem, hogy végleg végeztem ezzel a munkával, már oldódott a hangulat nagyon sokat. Mára már tudok úgy beszélni erről az egészről, hogy nem érzek mélységes szégyent, igaz, nem is vagyok rá büszke, de tudok őszintén beszélni erről bárkinek, mert túl vagyok rajta. Akkor is én voltam, nem tudom megváltoztatni, viszont a jövőmben, sőt a jelenemben is tudom úgy alakítani az életem, hogy ne úgy tekintsenek rám, mint a pornós Brigi, hanem, mint aki egyéb területeken is képes sikeres lenni, akár a tanulmányaimban (jelenleg), akár a párkapcsolatomban, akár később a munkám során. Nem szabad leragadni a múltnál, teljesen felesleges rajta sopánkodni, rágódni, azokat az energiáimat a jelenre és még inkább a jövőmre akarom fordítani, hogy tovább léphessek.
3x: A magánéleted hogyan alakult előtte, közben és azóta? Ezalatt leginkáb a párkapcsolatokra gondolok elsősorban.
PP: Húh, már erről is ejtettem itt-ott pár szót, azt hiszem . Előtte érdekes helyzet volt, középiskolában 5-en voltunk nagyon jó barátnők, és valahogy mindig úgy alakult, hogy amikor nekik volt barátjuk, nekem sosem, és ha véletlenül nekem volt valakim, ők voltak egyedül vagy épp rosszban a párjukkal. Ezért én mindig be akartam (talán csak magamnak) bizonyítani, hogy én is jó csaj vagyok, én is kellek a pasiknak, meg ehhez hasonló butaságokat gondoltam. Szóval, előtte is voltak érdekes „ügyeim”, volt pár egyéjszakás kalandom. Akkoriban inkább futó kapcsolataim voltak, hosszabb távúra nem igazán volt példa. Aztán a 18. születésnapom előtt 3-4 hónappal összejöttem egy fiúval, akivel elég komolyan indult, és tényleg nagyon szerettem. De aztán elkezdtem ugye a pornót, persze titokban, neki (és mindenkinek) össze-vissza hazudoztam. Olyanokat találtam ki, hogy fotózásokra járok, amelyek képei külföldi divatmagazinokban jelennek majd meg. Később hozzáfűztem, hogy fehérneműs fotózásokat is vállalok, aztán, amikor „lebuktam”, hogy miért csináltatok tesztet három hetente, akkor valami olyasmit találtam ki, hogy mivel a lányok felpróbálgatnak mindenféle ruhát (olykor ugye a bugyit is), a fertőzések miatt fontos ez, és ha már teszt, akkor ugye legyen a legjobb (ezzel meg tudtam magyarázni, hogy pl. az AIDS szűrés miért kell). Hát igen, volt, aki ezeket elhitte, az akkori barátom mindenképp, mert annyira szeretett, hogy eszébe se jutott volna bármi mást hinni. A dologhoz hozzátartozik, hogy jött a nyár, persze nagyon örültem a „sok” pénznek, mindent meg tudtam magamnak venni, aztán szeptemberben a barátom kiutazott külföldre nyelvet tanulni. Havonta egyszer jött haza, így a kapcsolat szinte sms-ben és e-mailben folytatódott. Sokáig még szerelmes voltam abba a fiúba, de nagyon nehezen bírtam a távolléteket, így szép lassan elmúlt a szerelem. Vagyis annyira nem lassan, mert szinte egyik napról a másikra, egy év és egy hónap után szakítottunk. A vége felé már nem vártam annyira, hogy hazajöjjön, már semmi sem volt ugyanolyan, ráadásul a pornó is akkor derült ki, amikor kiutazott, volt egy kis szünet, de újrakezdtem, mert már megszoktam az anyagi helyzetemet, és nem akartam róla lemondani. Azonkívül, gondoltam, úgyse tudja meg, hisz nem fog kiderülni, és mivel megmagyaráztam azt is magamnak, hogy ez nekem csak munka, tulajdonképpen még azt is kitaláltam, hogy ez nem is számít megcsalásnak…Amikor 2007. március végén szakítottunk, azt gondoltam, ennél jobb nem is történhetett volna velem, végre egyedül vagyok, senki nem szól bele, mit csinálok, élhetem a magam életét. Kyra Black-el utána nem sokkal közösen béreltünk egy lakást, már szinte ott jártam, hogy én elköltözöm anyukáméktól, mert mégiscsak milyen dolog az, hogy hatalmas bőröndökkel mászkálok ide-oda. Inkább csak hétvégenként voltam az albérletben, amikor bulizni jártunk szinte non-stop. Nagy mázlim volt, hogy megismerkedtem a párommal közben, mert ha elköltöztem volna úgy otthonról, és folytatom az ipart, akkor valószínűleg minden kapcsolatot meg kellett volna szakítanom a családommal.
3x: Voltak, akik tudták és tolerálták, vagy általában elutasították a pasik ezt a munkát?
PP: Én úgy vettem észre, hogy elég megosztó ez a szakma. Amikor szórakozni jártam, sokszor jöttek oda hozzám, ki-ki más szándékkal. A legtöbben nyilván szexuális kapcsolatot akartak létesíteni velem, ezt persze többféleképpen adták tudtomra. Mint már említettem, amíg dolgoztam, egy bizonyos ideig volt barátom. Érdekes ez a dolog, mert, ha például összejöttem volna egy fiúval egy buliban, azt megcsalásnak tekintettem volna, míg a filmezést nem tekintettem annak, ebből kifolyólag a magánéletben nem volt senkim az akkori barátom mellett, nem létesítettem egyéjszakás kapcsolatokat senkivel. Amikor vége lett annak a kapcsolatnak, nem volt senkim egy viszonylag rövid ideig, mert akkor jöttek azok a gondolatok, hogy sokkal jobb lesz nekem egyedül, legalább senki nem fog beleszólni, mit dolgozom. Csak ugye, közben már megismertem a jelenlegi páromat, és nagyjából az előzővel történt szakítást követően 3 hónappal már együtt voltunk. Persze, az elején ott is voltak nehézségek. Még olyan gondolatok is megfordultak a fejemben, hogy majd lesz egy szintén pornós barátom és akkor az lesz aztán a nagyon jó, mert akkor legalább mindketten pontosan tudjuk, mivel foglalkozik a másik, de ma már ezt egy nagy hülyeségnek gondolom. Egészséges emberek egyszerűen nem tudják tolerálni, hogy a párjuk, amikor elmegy munkába, szexel (pénzért) valakivel. Én nem is értem, hogy lehet ezt kibírni. Ha valakibe szerelmes vagyok, nem tudom elfogadni, hogy mással is létesít szexuális kapcsolatot, még akkor sem, ha teszem azt, ez a munkája. De ezt is csak utólag látom így át, akkoriban teljesen másképp gondoltam. Esetleg más a helyzet, ha tényleg két pornószínész van együtt a magánéletben is, de még akkor is nehezen tudom elképzelni, hogy a nap végén, megbeszélik, hogy milyen volt a forgatás, milyen volt a másikkal dugni? Valahogy nem tartom egészséges kapcsolatnak, az meg, hogy csak az egyik pornózik, és a másiknak civil foglalkozása van, hát egyenesen kizártnak tartom. Sajnos a pornós lányokat sokszor összekeverik a kurvákkal (jó, van aki ez is, az is…) Tehát ha már úgyis lefekszik pénzért filmen bárkivel (ez sem mindig igaz), akkor már miért ne feküdne le akár filmen kívül is bárkivel?! Hát ez azért nem így működik, bár sokan élvezik, hogy viszonylag híresek, sokan akár pornósztároknak is képzelik magukat. Szerintem előnynek semmi esetre sem lehet nevezni, hogy valaki ebben a szakmában forog, hátránynak sem lehet egyértelműen tekinteni, bár sokkal több helyzetben negatívum, mint pozitívum.
3x: Hogy érzed, kapósabb lettél sokak számára, mert személyedben akkor és esetleg még most is egy “trófeát” látnak? Működik egyáltalán ez az effekt, hogy egy pornós csaj vonzóbbá válik a férfinem számára csak azért, mert pornós?
PP: Ha őszinte akarok lenni, mindig is trófeaként tekintettek rám. Említettem már, hogy azért volt egy-két futó kalandom régebben, és azért ennek valamilyen szinten „híre ment”. Mindenképpen negatív reklám volt számomra, valami olyasmi, hogy „könnyen kapható vagyok”. És tényleg sokan akartak közel kerülni hozzám, persze a legtöbben csak egy alkalomra, de sok „jelentkező” volt, aki még járni is akart velem, mert azért dekoratív lánynak tartottak akkoriban is. Aztán, amikor esetleg egy társaságból két vagy három fiúval is volt kapcsolatom, annyira nem tartottak érdekesnek, mert akkor meg az terjedt el, hogy könnyen kapható bárkinek. Azt, hogy a pornós csak vonzóbbá válik, így azért nem tudom megítélni, mert ha elmentem szórakozni, akkor is ugyanúgy viselkedtek: ugyanúgy megbámultak, beszólogattak, stb. Ez nem volt másképp a pornó előtt sem, a pornóval csak annyi változott, hogy már megismertek és az alapján próbálkoztak esetleg. Azért tűnhet vonzóbbnak egy pornós lány, mert azt gondolhatják, hogy könnyebben beadja a derekát, mert ő amúgy is a testéből él. De ez meg nincs feltétlen így minden esetben. Van, akinek tényleg vonzó, főleg ha esetleg már híresebb is az illető, de a legtöbb férfi inkább „egy menetben” gondolkodik velük kapcsolatban. Persze mindenféle lány van ebben a szakmában is, van aki pl. escort-ozik is, bár az egy másik kategória, és vannak akik mindenféle szórakozóhelyeken szó szerint kurvák (is), táncos lányok is. Sokan annyira közönségesek, hogy rontják a színvonalat, ebből gondolnak sokkal többet a lányokról, mint aminek valójában is alapja volna. Szerintem nem vonzóbbá válik a lány, ha pornós, hanem maximum érdekesebbé vagy izgalmassá, mert eljátszik sok férfi a gondolattal, miközben nézi a videót, hogy milyen lenne ha vele lenne. Nem tudom, most már biztosan nem látnak bennem trófeát, meg azért eléggé másképp is élek már. Közel sem járok annyit szórakozni, sőt, a külsőm is valamilyest megváltoztattam, meg az egész lényem kicsit más lett. Ez persze lehet vonzó, csak már másoknak és másképp. Most már talán nem azt látják bennem, hogy „húú, de megbasznám”, nem a kis rózsaszín lányt látják, hanem valamivel komolyabb külsőt igyekszem felvenni, másképp is öltözködöm, de ettől még alapjaiban nem változtam meg. Sőt, szinte mindenki szerint sokkal jobban nézek ki így, sokkal csinosabb vagyok De ezt mindenki döntse el maga, már túl vagyok azon, hogy másoknak akarjak tetszeni, pontosan tudom, mivel tudok imponálni a páromnak, mikor tetszem neki, és ennyi pont elég. Én is szeretem így magam, amilyen most vagyok, boldog vagyok ezzel a külsőmmel is, leginkább azért, mert kicsit sem hasonlítok a pornós mivoltomra.
3x: Mikor fejezted be az ipart? Sokat gondolkodtál a “visszavonuláson”?
PP: Ha jól emlékszem, 2007. február-március környékén voltam utoljára forgatni, utána április elején is lett volna egy filmes munkám, amire már nem mentem el. Május első hetében voltam leges-legutoljára fotózáson, de az már csak egyfajta „meggyőzés” volt, saját magam felé, hogy soha többé nem akarok oda visszatérni. Akkor már nagyjából együtt voltam a jelenlegi párommal, de még nem tudtam eldönteni, hogy mit akarok, abbahagyni-e vagy sem. Épp ezért eltelt egy kis idő, majd jött ez az egy fotósorozat, és onnantól kezdve soha többet nem mentem sehová dolgozni, nem is beszéltem sem az ügynökömmel, sem más filmes stábbal többet. Nem gondolkodtam sokat, sőt egyáltalán semennyit, ez egészen hirtelen jött, egyik napról másikra. Egyszerűen nem mentem el egy munkára, nem vettem fel a telefont, eltűntem egy kis időre, kicsit megszakítottam a kapcsolatot az ügynökkel, aztán jött egy pillanatnyi elbizonytalanodás, amikor ugye mégiscsak elmentem egy munkára, de már közben nagyon rosszul éreztem magam. Utána meg főleg, és tudtam, hogy na ez volt az utolsó. Mintha rájöttem volna, mennyire nagy szarba kerültem volna kb. egy-két hónapon belül, óriásit hibáztam volna, ha nem jutok erre döntésre, és igazából annyira nem éreztem ezt visszavonulásnak, mert annyira még nem voltam „felkapott”. Ugyanaz várt rám volna rám is, ami sok más lányra, tv-s szereplések, egyéb médiában való megjelenés, ami „végzetes” lett volna. Még pont időben hagytam abba ezt az egészet. Szerintem ezt nem is lehet úgy abbahagyni, hogy eldöntöm, jó, akkor jövőhónaptól nem megyek filmet forgatni, vagy még megcsinálok öt filmet aztán kész. Ez szerintem csak így működik, egyik percről a másikra. Igaz, volt egy kis bizonytalanság, de hamar leküzdöttem azt is, spontán kell jönnie az érzésnek, hogy valami itt nem jó, nem érzem már jól magam abban a helyzetben.
3x: Most van kapcsolatod? Esetleg ez közrejátszott a befejezésben?
PP: Már elég sokszor említettem, de igen, van most kapcsolatom. Nem állítom 100%-ig, hogy nincs köze hozzá, de azt se, hogy van. Sokat beszélgettem vele, és számtalanszor próbálta felnyitni a szemem, hogy mennyire nem jó ez nekem, és később még inkább nem lesz az, de nem igazán hallgattam rá. Aztán egyszer csak nagyon közel kerültünk egymáshoz testileg is, és onnantól kezdve minden megváltozott. Akkor volt az, hogy nem akartam már elmenni arra a bizonyos forgatásra. Egész napot együtt töltöttük és remekül éreztük magunkat egymás társaságában. Aztán nem voltam annyira biztos magamban, a kapcsolatunkban és ezért volt az az egyszeri „visszatérés”, de utána is nagyon rosszul éreztem magam, egyértelművé vált számomra, hogy soha többé nem akarok pornózni. El sem tudnék képzelni normális kapcsolatot úgy, hogy én közben még mindig filmezéssel foglalkozom, pláne nem jutna eszembe a párom mellett ezt csinálni. Egyszerűen képtelen lennék megtenni.
3x: Mindennemű modellkedést befejeztél vagy csak a hardcore műfajt?
PP: Még a pornó előtt gondolkodtam a „rendes” modellkedésen, nem a szexiparban, de aztán ezt a lehetőségemet végérvényesen elrontottam azzal, hogy filmezni kezdtem. Természetesen mindent befejeztem, semmilyen fotózást sem vállalnék, semmi olyat, ahol a testemet kell eladni. Semmi nem fér bele, ahol magamat kell mutogatni, már mindent elutasítok, ami azzal kapcsolatos, hogy fizetnek a testemért, bármilyen formában is. A párom modellkedett annak idején, és felnyitotta a szemem, hogy semmi sem az, aminek látszik, nincs olyan, hogy csak úgy betesznek egy lányt a Joy-ba, mert olyan szép. Ilyen egyszerűen nem létezik. Valamikor tennie kellett valamit ezért cserébe. Sajnos ez mindenhol így megy. Nem akarok így pénzt keresni semmilyen formában. Meg amúgy is, aki már pornózott az alapból sok lehetőségtől esik el, de én nem vágyom a kifutóra, pedig az alkatom meglenne hozzá, de nem akarom, hidegen hagy az egész. A lehető legegyszerűbben tényleg úgy lehet megfogalmazni, hogy nem akarom áruba bocsátani a testem (és ez által eladva a lelkem is!) soha többet. Bőven elég volt ebből ennyi.
3x: Megkeresnek még azóta is munkákkal vagy tudomásul vette mindenki: ennyi volt?
PP: Az ügynököm tudomásul vette azonnal, hogy befejeztem. Pont akkoriban kezdtek engem „felkapni” és tudtam, hogy előre meg volt már beszélve pl. egy portugál út, le is volt foglalva a repülőjegy meg minden. Itt például gond is akadt, mert egyik munkámból még tartozása volt felém az ügynöknek és azt végül nem is adta oda, mert ki kellett fizetnie azokat a filmeseket, akiknek mentem volna dolgozni, mondván én megígértem valamit és nem tartottam be. De hát ez volt a legkevesebb, egyáltalán nem érdekelt a pénz, csak minél előtt tudjak kiszállni belőle. Utána még talán egy vagy két e-mailt kaptam, de azokban is előbb megkérdezték, foglalkozom-e még ezzel, mert ha igen, akkor tudnának munkát. Teljesen normálisan válaszoltam, hogy semmiféle munkát nem vállalok, sem filmezést, sem fotózást, sem semmit. Én rosszabbra számítottam, de tényleg egész normálisan felfogta mindenki, hogy én már abbahagytam. Az ügynök még talán párszor érdeklődött, de nem úgy, hogy dolgoztatni akar, csak úgy, mint magánember. Én finoman a tudtára adtam, hogy nem szeretném vele tartani a kapcsolatot, ezt is tudomásul vette. Ezzel kapcsolatban pozitív csalódásom volt, mert nem gondoltam, hogy ennyire könnyedén ki tudok szállni, de szerencsére nem voltak komolyabb nehézségeim. De az a pár megkeresés is közvetlen utána volt, mostanában pláne nincs semmilyen felkérés már.
3x: Elképzelhetőnek tartod-e, hogy még valamikor bármilyen formában kapcsolatba kerülj a modellkedéssel, pornóval?
PP: Soha az életben. Erre azt mondta egy ismerősöm, hogy sose tudhatom mikor kerülök olyan helyzetbe. Ő itt az anyagiakra gondolt, de én visszavágtam neki azonnal, hogy nem tudnék olyan helyzetbe kerülni, hogy még egyszer eladjam magam! Már nem dőlök be semmilyen szövegnek, aminek annak idején. Átlátom, hogy mire megy ki ez az egész, milyen ez a „szakma”, és nem tudnék visszamenni. Lelkileg sem bírnám, így is nagyon sokat sérültem, meg amúgy se hinném, hogy képes lennék azt folytatni. Tényleg nem tudom elképzelni, szó szerint viszolygok tőle. Nemrég sétáltam az Andrássy úton, és elmentem egy ismert produkciós cég kapuja előtt, és valami megmagyarázhatatlan érzés tört rám, iszonyatosan rosszul éreztem magam. Félelem jött rám, hogy mit tennék, ha valaki kényszerítene arra, hogy felmenjek, akár csak végignézni egy jelenetet, és nagyon rossz érzés fogott el, soha többet nem fogok arrafelé sétálni. Annyira sok negatívum ért, hogy már csak ezért is hülye lennék, és tényleg, nem tudok olyan gáz szituációt elképzelni, hogy visszatérjek a pornóba. Semmilyen formában. Az más, hogy olvasgatom a fórumot, de személyes kapcsolatot sem tartok más lányokkal, már Kyra Black-kel sem. Nem is áll szándékomban és nem is fogok újra közel kerülni ehhez az egészhez.
3x: Anyagiak tekintetében hogyan értékelnéd a pornós érád gyümölcseit? Mennyire érte meg? Nagyjából bejöttek a számításaid e tekintetben legalább?
PP: Nem tudnának annyit fizetni, hogy megérje. Irreálisan keveset fizetnek egyébként a színészeknek, de ezzel szerintem mindenki tisztában van. Semmi normális dolgot nem vettem a szex-el megkeresett pénzemből, de nem is bánom. Könnyen jött, könnyen ment, az egészet hülyeségekre vertem el Jobb is, hogy nincs belőle semmi „maradandó”, már azokat a ruhákat sem hordom szinte egyiket sem, amiket akkor vásároltam. A nagy részét pedig szórakozásra költöttem, annak meg nincs nyoma. Ilyet nem lehet kijelenteni, hogy megérte. Mi érte meg? Megérte eladni a testem, megérte tűrni a megaláztatást, mi számít „megérésnek”? Akkor megérte, ha tudtam venni ebből egy autót? Hát nem tudom, én nem lennék boldog, nem örülnék, hogy bele kell ülnöm nap, mint nap, mert arra az időszakra emlékeztet, amire nem nagyon szeretek emlékezni, igyekszem elfelejteni. Számításaim pedig egyáltalán nem voltak, legalábbis az elején nem. Később, amikor a film közben arra gondoltam, hogy ebből a pénzből megyek hétvégén bulizni, az más, akkor már gondolatban el is költöttem az egészet, mielőtt még megkaptam volna. Na de erre megint csak nem vagyok büszke, sőt.
3x: Kérték-e ki a véleményed mások, akik gondolkodóba estek, belevágjanak-e? Mit tanácsoltál nekik?
PP: Konkrétan senki nem jött oda, hogy én akarok pornózni, mit tanácsolok. De ha ilyen lett is volna, biztos nem rábeszéltem volna, hanem inkább lebeszélem. Bár ez attól is függ, hogy milyen személyiségű, mert tényleg van, aki ezt bírja csinálni, vele más helyzet. Én senkit nem buzdítanék arra, hogy menjen el és kezdjen pornózni, mert szerintem nem jó. Elmondom neki szívesen, amire kíváncsi, a saját tapasztalataimat, de le sem beszélem, inkább rábízom a döntést, nehogy az legyen, mert a Brigi ezt meg azt mondta. Egy lányra emlékszem, aki intenzíven érdeklődött a pornószakma iránt, ő el is ment két munkára, de nagyon nem jött be neki, pedig én figyelmeztettem. Az már más kérdés, hogy ő az óta is a testéből él, csak nem filmeket forgat, hanem mást csinál. Én így konkrétan nem mondanám tényleg senkinek, hogy nyugodtan vágjon bele, mert nem gondolom így. Hazudni nem akarok, meg áltatni sem fogok senkit, elmondom a tényeket, mellé az én véleményemet és ennyi. Ennél többet nem tudok tenni, ha hozzám fordulna esetleg valaki ilyen kérdésekkel. De egy kicsit inkább le is beszélném róla, kivéve talán, ha tényleg úgy ismerném, hogy „oda való”, nem okozna neki lelki sérülést, és még esetleg látnám is azt benne, hogy neki ez a jó munka. De ez igen ritka, én senkit nem fogok beajánlani és erre buzdítani, mert alapjában véve ez nem egy hétköznapi foglalkozás, azért valljuk be. És nem elítélem azokat, akik benne vannak, de nem is fogok újabb alanyokat „bevinni”, már csak azért sem, mert az én személyes tapasztalatom és véleményem igen negatív. Mindenki azt csinál, amit akar, és amiben jól érzi magát, de ettől még nekem lehet véleményem, akár a pornóról is, és nem titok, hogy ez igencsak negatív, de amíg benne voltam, én sem így gondoltam, mert sok mindent nem láttam és nem tudtam, amikkel most már tisztában vagyok.
3x: Mostanában hogyan alakul az életed? Mit dolgozol?
PP: Nagyon jól alakul az életem, köszönöm! 🙂 Nem dolgozom, még mindig a BKF-re járok, most van a két éves OKJ-s képzésem utolsó éve, jövőre felvételiztem a főiskolára, nagyon szeretnék bekerülni. De, ha esetleg nem sikerül, akkor sem keseredem el, mert amúgy is meg kellene tanulnom legalább egy nyelven tökéletesen beszélni, szóval akkor jövőre belevetem magam az angoltanulásba, és akkor még az is plusz pontokat jelent. Emellett pedig dolgozhatom akár a párom cégében is, amely éppen most „növekszik”, szóval unatkozni nem fogok.
3x: Mik a távlati terveid? Tanulás? Család? Egzisztencia?
PP: Részben megválaszoltam már az előzőekben, természetesen el szeretném végezni a BKF főiskolai részét is, és most az egyik tantárgyam kapcsán kedvet kaptam egy másoddiplomához is, amely protokoll szakon lenne, de ez még igencsak messze van. Ha ezek összejöttek, akkor utána már jöhet a gyerekvállalás, de ez még annyi mindentől függ. Természetesen szeretnék kisbabát, de nem most. Előbb szeretnék valamit összehozni, az iskolákat mindenképpen. De ha mégis úgy alakulna, hogy „becsúszik” egy bébi, hát akkor sem esem kétségbe. De az 5 éves terveimben még annyira nincs benne egy gyerek, főleg ha sikerül magamnak egy vállalkozást beindítanom, akkor pláne odébb van még. Nem feltétlen azért, hogy a manapság oly divatos „saját lábamon is meg tudjak állni” szöveggel nyomuljak, hanem csak és kizárólag magam miatt. Én szeretnék elérni valamit, nem szeretnék megmaradni a pornós-lány kategóriában. Azért ennél többet akarok letenni, mint egy lány, aki kipróbálta magát a pornóban, eltöltött ott egy évet és kész. Nem, azért ez nekem kevés. Nem mondom, hogy annyira könnyű, és biztos sokat fog segíteni nekem a párom is abban, hogy megvalósíthassam azt, amit már kitaláltunk, és ha sikerül, akkor az lesz ám az igazán szép és boldog élet! 😉
3x: Végezetül: Miben kellene változnia a (magyar) pornóiparnak szerinted leginkább?
PP: Miért kellene? Szerintem így jó, ahogy van. Aki benne van, annak nyilván megfelel, mert különben nem lenne ott. Vagy nem? Persze, lenne mit tenni, de már így is virágzik ez az ipar, miért kéne még jobban felvirágoztatni? Hogy még többet kaszáljanak az ügynökök és a producerek? Minek? Inkább a lányok munkáját kéne jobban megbecsülni, és nem pár 10. 000 Ft-tal kiszúrni a szemüket. De ez sem igazán állja meg így a helyét, mert nem kötelező pornózni, senki sem kényszeríti őket, szóval ezért írtam az elején, hogy úgy jó minden, ahogy van. Aki nem elégedett, dolgozzon mást, vagy ha pornózni akar, csinálja „mesteri fokon”, menjen ki külföldre. Azért nem kell segíteni a szegény, elnyomott pornóiparon, mert nincs ám az olyan rossz helyzetben! Igazából erre a kérdésre nem tudok mit mondani, engem már abszolút hidegen hagy, mindig lesznek olyan lányok, akik pénzért bármit, akár durva, erőszakos, undorító dolgokat is bevállalnak. Lesz ezek után is alacsony színvonalú film és lesz igényes, magas költségvetésű is, mert mind a kettőre van igény.
