Nemrégiben ért a megtisztelő feladat, hogy elkészíthessem egyik kedvenc modellünk pályázati anyagát, melyben igyekszik megmutatni, hogy ő a legbevállalósabb és legszebb helybéli punci. Mindezt azonban úgy kellett megtennie a fotópályázat szabályai szerint, hogy eközben egyértelműen képviselje lakhelyét is. Ennek szellemében hoztuk létre a most már látható pályázati anyagot is, igyekezvén bemutatni Pécs városának idegenforgalmilag legjellemzőbb, legismertebb helyeit, azaz nem csak egy városnévtáblánál, majd azt követően egy már “nézőmentes” területen dolgoztunk. Ebből adódóan voltak érdemes momentumai a fotózási procedúrának 
)) Ezeket az emlékeinket foglaltuk itt most össze egy csokorba, nehogy feledésbe merüljenek, és városunk illetékesei még felismerjék a benne rejlő lehetőségeket így 2010 előtt, mikoris Európa kultúrális fővárosává avanzsálhatunk. A komoly pénzösszegekről szól ajánlatokat kérjük küldjék a szerkesztőség címére!
Két nekifutásra készült el végül a Goldengate – Hol lakik a legjobb punci? amatőr fotópályázatra beküldött pályázati anyag. A első fele egy szombat délutánon esett meg, amikor is körülnéztünk kicsit a Pláza környékén, felmentünk a Mecsekre az emlékműhöz, a Tettye szikláira és a TV-toronyhoz is. Az emlékműnél kezdtük meg a munkát, ahol azonban kisebb baleset ért minket, ugyanis egyszerűen elromlott a ruha zipzára, így pedig nem lehet rendesen puncit mutogatni. Irány átöltözni! A Plázánál sem volt teljesen egyszerű a mutatvány, ugyanis azonkívül, hogy folyamatosan jöttek-mentek a népek, két ember árgus szemekkel figyelte, hogy mire készülünk egy sátorszerűségből. Végül a megoldás az lett, hogy guggolva készítettük el a pinaportrékat, ők meg zsiráfként nyújtogatták a nyakukat, de csak sejtésük lehetett tényleges tevékenységünkről. Reméljük, nagy csalódást így sem okoztunk
Ezt követően célbavettük Tettyét, ahol gyönyörű panoráma szolgált hátterül Anonimuszka puncijához. Még szerencse, hogy ez Pécs egyik leggyakrabban látogatott hétvégi kikapcsolódási körzete, így az alant elterülő játszótérről feltehetően csak pár tucat ember figyelhette, ahogy a háttérben látszó TV-torony pinaorientálódik.Ha már így tette, egyből mentünk oda is. A torony parkolójába érve örömmel konstatáltuk, hogy tele van családosok autóival, nameg nyúgdíjasok hadait szállító buszokkal. Ezen felbuzdulva ott egyből eleget is tettünk kötelességeinknek, feltételezhetően újabb elégedett nézőket hagyva hátunk mögött. A város felé gurulva egyszercsak szembejött egy Pécs végét jelző tábla. T.J. Hooker-t megszégyenítő kézifékessel visszafordultunk, hogy a párjánál elkészítsük a helységet egyértelműen és minden kétséget kizáróan beazonosító képeket is. Természetesen a jó időnek köszönhetően itt is nagyjából percenként érkeztek a járművek tele csemetékkel, akik biztosan nem kérdezték anyut-aput, hogy vajon mi a faszt csinál ott a néni abban a kabátban, meg a bácsi azzal a nagy fényképezőgéppel? ))) Egy konkrét érdeklődőnk is akadt, midőn megállt egy ezüstszínű (na mégis, milyen más szín lehetne?, a szerk. ) Mercedes E-Classe mellettünk. A fékezést látva már gondoltam, kialkuszom valami jó árat Anonimuszkára, és az ablakon benézve csak beigazolódni láttam sejtésemet, mert egy igen csinos fiatal hölgy foglalt az anyósülésben, és a párjára is rá leetett fogni, hogy jóképű pasi. Azonban még az alkudozást megelőzően kiderült, nem 3-asban szeretnék, esetleg 4-esben, hanem csak a pár száz méterre lévő Állatkertet keresik…
Másnap kora reggel meghódítottuk a város jelképét, a Széchenyi teret is. Mondjuk úgy körbefotóztuk, kezdve az Irgalmasok útja irányába elterülő látképpel, folytatva az ultraszigorú nevelési elveiről elhíresült Nagy Lajos Gimnáziummal – amely tanulói még egy partyfotón való felbukkanás esetén is iskolaváltásra igencsak nagy eséllyel pályáznak – a háttérben, nameg a sok-sok éve épülő-szépülő Nádor Szállóval, amely városunk “Luca-széke” már lassan. Itt szerencére csak népes utcaseprő alakulatokba botlottunk, de legalább megtudtuk, ilyenkor történik a város szívének tisztán tartása. Sajnáljuk, hogy nem járt arra több turista, mert hangulatosabb képeket készíthettünk volna közreműködésükkel. Következő célállomásunk a Szent István tér volt, ahol terveink közt szerepelt a város másik híres középfokú oktatási intézményének, a Leöwey Klára Gimnáziumnak prezentálása genitáliaközelből. Ez sajnos nem valósulhatott meg, lévén épp tatarozták a bejáratot, és így egy kicsit elrondította volna Anonimuszka pinafotóit. Sorry kedves Leöwey-isták, majd legközelebb…
A térre sétálva nem csalódtunk, üldögélt ott egy szemmel láthatólag enyelgő fiatal pár, akik végül nem zavartak minket, mert úgyis háttérben maradtak. Sajnos a dekoratív háttérnek szánt szökőkutak éppen nem működtek, így megintcsak nem tudtuk az általunk szándékozott kompozíciót megörökíteni. Lehet, valaki illetékes gondolatolvasó, ugyanis azonnal megjelent egy kisteherautó a helyszínen, amire először mosolyogva mondtuk, biztos jönnek a szökőkútszerelők. És igen, megjöttek… )) Mivel nem bíztunk benne, hogy perceken belül üzemképessé válik városunk talán legszebb ilyen jellegű látványossága, gyorsan készítettünk pár képet az üzemképességért felelős személyekkel a háttérben, akiket ezúton is üdvözlünk, és kérünk, máskor figyeljék az ilyen jellegű pályázatokat, hogy városunkat “teljes díszben” tudjuk prezentálni ilyen formában is!
Mindezt azért is írtuk le, hogy kérjünk mindekit, aki akár helybéli lakos, akár csak egyszerűen szimpatizál a marketing eme újszerű formájával, támogassa szavazatával Anonimuszkát, hogy a jövőben is hasonlóan érdekes és erekciókeltő fotósorozatokkal tudjunk szolgálni. Ígérjük, ha nyer, lesz folytatása a dolognak!
A fotópályázat, ahol megtekinthetőek a képek.
