pénisznövelés


Rosszlanyok.hu - Szexpartner kereső. Szexi lányok. Csak valódi képek!



Pornósztárok börtönben – athéni anziksz

Reggeli postabontogatásomkor ért az a meglepetés, hogy értesülhettem két hazai erotikus sztárunk Mészáros Dóra és Lora Craft legfrissebb athéni kalandjairól. Az Erotika Parádé után két nappal már mentek is a görög fővárosba egy háromnapos fellépésre, aztán ez egy kicsit másképp alakult, mint ahogy tervezték :)))

Idézet Dóri blogjából:

“Még az események hatása alatt állok. 3 napra indultam Athénba, de egy kicsit hosszabbra sikerült a kirándulás, mit ahogyan ezt terveztük. Miss Dorothy Black és Miss Lora Craft, welcome the the jungle! Minden leszervezve. A klubban, ami elvileg az egyik legfelkapottabb hely Athénban, 3 napra várnak minket, kiplakátolás , promóció, újságírók, fotósok, undsoweiter, felhajtás a köbön. Megérkezve AlPacino, (a klubmanager) várt minket a reptéren, legalábbis első ránézésre, hmmm a Sebhelyesarcú-ból. Meg se lepődtünk, már mondta menedzserbácsi, hogy így lészen, kicsit furcsa arcú emberek vannak arrafelé… főleg az éjszakában. És lészen 5 csillagos szállodánk dzsakuzzival és szobaszervízzel és internettel. És úgy vagyon…

Este kicsit rámtört a pánik, klubba való menés előtt, fáradt voltam, Erotika parádé végignyomása után rögtön indultunk és nem sokat aludtam az elmúlt hetekben. De Lora mondta: Nyugiiiiiiiiiiiii, nemlesz semmi baj, kibírjuk, 3 nap, nem a világvége… Oh, gondoltam magamban: jóóóóó, semmi baj, én még jövök haza, van egy napom, majd pihenek akkor, majd fotózás, este show és indul megint a mókuskerék, de egye fene, Lorának rosszabb, Ő még Athénból át Milánóba két nap, haza se jön, neki jóval szarabb….

És mit tesz Isten, a klub nem rossz, a színpad ugyan nem túl nagy, de kedvesek az emberek, kapunk narancslé és még kis gyümölcs, ami elfelejteti azt, hogy reggel 7 ig van nyitvatartás és addig maradni kell, mert lássák a görögök, hogy tényleg ottvagyunk nem csak a show alatt, előtte is utána is ücsörgünk VIP asztal. Az idő nehezen telik, kemény a reggel 8as lefekvés. A szemem összeragad mikor felkelek, bőröndök a szemem alatt és nem nagyon tudom, lassan milyen nap is van és milyen országban, melyik szállodában is ébredek és vajon melyik bőröndben melyik ruhám van itt és otthon és egyáltalán… Inkább lennék “Hey hey ,I wanna be a rockstar…” de kitartás!!! Mert pornstarnak lenni se rossz, ez jutott, rendelünk egy kis salit a szobaszervízzel, zuhany smink és irány a klub megint és megint….

Hullafáradtan eljön az utolsó nap éjjel… boldogság tölti el a lelkünket , mindjárt én haza, Lora Milánó… Smink feldob, bőröndbe be a fellépőcucc, jön Alpacinó és indulás a klub. Első show nekem, második show Lora. Hajnal 3 óra, szól a főnök: Lédiz, cámon, gyorsan öltözni közös show, teli a klub, mindenki rátok vár… Lora felkap öltöny, kalap, én 40es évek szerkó, boa, kesztyű, kellékekért jön a takarító személyzet, leviszi szinpad és már a cd-m a Dj-nél…. Abba a pillanatban a folyosón zene elhalkul és csak a lányok csivitelése hallatszik. Kinézek és látom, mint a kínai piacon, amikor jön a vám- és pénzügyőrség, hasonló szaladgálás és csivitelés…. hmmm mi lehet itt…

POLICE…. itt a POLICE…

hmm…

Egymásra nézünk Lorával, oks, jó, van szerződésünk, velünk minden rendben, de senki se mond semmit… Hát ülünk tovább nyugisan főnöki iroda… Majd civilruhás nyomozók jönnek kb 10 perc múlva, persze tört angolság, öltözzünk, le az öltözőböl… Nézünk bután: dehát, legyen… föl a kis szűkfarmer, körömcipő, top, kabát, sminkestáska és le az alsó szint… Ott villany feloltva és a döbbenet: ötezer kommandósruhába öltözött tag kaszinózik az asztalok között, a 30 táncoslány megszeppenve ül, mint a verebek a villanypóznán… és ahogy körbenézek, látom a dj-t bilincsbe verve, az ajtónálló jegyszedőfiúkát, aki úgy néz ki banderas kicsiben: copf, öltöny-fehéring… és ott is bilincs, majd a főnök , mellette a takarító, a pultosok, uhhh, bilincs bilincs hátán… És indul a balkán tourist, mert a rendőrök nem viccelnek, üvöltöznek, lökdösnek és nekem csak kigúvad a szemem, sose láttam ilyet. És lészen pechünk, mert előáll a “mesebusz” és irány a rendőrség… ülünk egymás melett Lora Bébikével a buszon és hívjuk itthon szeretteinket, hogy: Jájáj, nágyon nágy á báj,visznek bejá rándőrség…mágyünk a járd…

Majd ott bezsuppolva fiúk a folyosóra hátul, lányok egy 10 négyzetméteres helységbe, és senki se tudja mivégett vagyunk itt… Majd hosszú idő elteltével, egyenként motozás a wcben, ami inkább hagyjuk, hogy néz ki, hiszen bár európában vagyunk, ez már a balkáni rész… Kis idő elteltével papírok elkérése, de nekünk nincs kiskönyvünk, mi csak 3 napra jöttünk, nem úgy mint a többi lány… Mi a magyar céggel vagyunk szerződés, ő pedig a görög klubbal kötött… Oh, ahan, ez senkit sem érdekel, ők nem érteni angol….

…csak vártunk-vártunk, étlen-szomjan hosszú órákon át… Közben kivilágosodott, és még mindig nem történt semmi. A lányok felváltva sírtak, ordítoztak, fele oroszul, fele görögül, páran magyarul… A gépünk délután 4kor indult volna. Eltelt ismét 2-3 óra, délután 1 óra lett. A cipőm szorított, éhesek voltunk és fáradtak. A smink belefoly a szemembe és a telefonom lemerülőfélben. Hívtuk a magyar szervezőt, aki mondta, a klub ügyvédje úton van. Ekkor voltunk ott kilencedik órája. Tudtuk,hogy nem érjük el a repülőt. Közben lassan zajlott a kihallgatás, egyik kihallgatószobából be, a másikba ki. Útleveleket hol elkérték, hol visszadták, különböző görög nyelvű szövegeket toltak elénk, hogy írjuk alá, és csak somolyogtak a bajszuk alatt.

Háromkor megérkezett az ügyvéd. Közölte, 3 órája várt a bejáratnál, de nem engedték be. Közben a csapat felét hazaengedték, de minket még mindig nem és nem tudtuk mi lesz. Nem mondtak semmit, csak bejöttek, néha ordítoztak görögül, meg tört angolsággal, hogy kuss legyen, senki se sír-röhög, cigizik-megy pisilni, mert csúnyán jár. Kezdtünk megszeppeni. Az ügyvéd közölte, nem lesz semmi baj, délután ötkor elvisznek minket a rögtönítélő bíróságra, majd ott eldöntik mi lesz, nyugi, kiengednek, addig várjunk nyugodtan. Hmm, de mi lesz repülővel haza? Oh, majd holnapi járat, megrendelik, hajnalba megy gép… Uh, dehát ma éjjel a Lorának showja van… nekem reggel fotózásom… hát…így jártunk…

Gondoltam, mindegy már, csak jussak haza…. Közben levették az ujjlenyomatomat, és egyszercsak csattant a bilincs ismét és két perc múlva egy olyan helyen találtam magam, ami kb. a guatemalai börtön szinonímája lehetett volna. Egy szobában állt a díszes társaság, én Lorával összebilincselve, a padokon hajléktalanok feküdtek, a fal fekete volt, a sarkokban vizelet folyt, a falon vér és hányás… Megpróbáltam félkézzel kikotorászni a telefonom, ami már pirosan villogott, hogy legalább videózzak, bizonyíték gyanánt, de észrevették, és mutatták: nem nem, mert nem jársz jól kislány… Majd elkészült rólam a fotódokumentáció is, ezúton kérek valakit, ha van kontaktja nemzetközi nyilvántartások terén és meg tudja szerezni, kérem küldje el a börtönfotómat, emlékbe….

Fotózás után ismét ordítozás, lökdösés, mesebusz, majd irány a bíróság. Várakozás a folyosón, beterelés bilincsben, majd rövid fülsíketítő rikácsolás a bíró és az ügyvég között. Az ítélet: megyünk a börtönbe. Holnap másodfokon tárgyalják a sorsunkat. Este 10-kor becsekkoltunk Athénba a fogdára. Bevittek egy szobába és levetkőztettek. A börtönőr a következő kérdést tette fel: Ár ju veri bjutiful, my dír, váj duár hír???? És abban a pillanatban megláttam a földön a saját dedikálókártyámat, és a döbbenettől ennyit tudtam közölni: széttártam a kezem és rámutattam. uhh, talán mert én vagyok azon a kártyán…

Oh, juár dorothy blek, cen ju givmí autogramm?

Csak azért nem ültem seggre, mert mezítelen voltam és nagyon koszos volt a padló, megkapaszkodtam egy asztal sarkába és mondtam szemlesütve… yesofkorsz….

És a következő szöveget véstem remegő kézzel a kártyára: sok szeretettel az athéni fogháznak, köszönöm az első napom itt…

Majd rámzárult a cella ajtó… Nem tudtuk hány óra van, nem tudtunk semmit. Pisilnünk kellett és fáztunk. Kicsit dörömböltünk, amikoris jöttek és elmehettünk wcre. Hmm…pottyantós papír nélkül. Összekuporodtam kiflibe , hogy ne érjek semmihez, magam alá gyűrtem a kabátom és gondolkodtam az élet nagy kérdésein, a jövőmön stb… pár óra elteltével egy smasszer jött és a rácson benyújtott egy papírt. A konzul keresett minket, hívjuk fel… Igen ám, de nincs nálunk telefon, mert elvették, nincs pénzünk, nincs telefonkártyánk, semmink. Egy doboz cigaretta volt minden vagyonom, valamint 3 szelet kenyér egy narancsal… Ekkor megsajnáltak. Hoztak egy tekercs wc-papírt és egy telefonkártyát, szigorúan újabb dedikálás fejében. Sikerült felhívni a magyar konzult… ő mélységesen fel volt háborodva az egész eljáráson és nem értette a dolgot. Valamiféle 2006-os törvényt emlegetett,ami szerint ez jogtalan…. de elmondta, mit mondjunk a bíróságon, kérjünk tolmácsot és nyomatékosította, semmiféle görög nyelvű papírt ne írjunk alá, akármivel is fenyegetnek… Reggel 7kor ígéretet tett arra, hogy felhívja a rendörséget, bíróságot, ha kell személyesen bemegy és rendet tesz, addig bírjuk ki…

Életem legkeservesebb éjszakája következett, az avenue alexander 173 szám alatt, a 7.szinten… A sitten… És igen, bevallom férfiasan, mocskos módon kétségbe voltam esve… Maga a hely puszta ténye is ijesztő lett volna, még ha emberi körülmények között is vagyunk. De ez több volt, mint amit valaha is gondoltam arról, milyen lehet a balkánon börtönben lenni…. Reggelre kiderült, mellettünk három gyilkos van, akiket egy kislány megerőszakolása és torkának elvágása miatt zártak ide. Tíz perc múlva végignéztem, amint egy muzulmán nőről hatalmas ellenkezés közben leveszik a csadort, penetráns visítozás közepette a feje egy pofontól csattan a kövön, és megfordult a fejemben, talán 72 órát tölthetek itt, annyi lehet a végső.. ha nem ítélnek el mondjuk pár hónapra…

Délben ismét bilincs ,mesebusz és másodfok a bíróságon. És ott a következő történt, betereltek minket egy terembe, leültettek sorban, ordítoztak egy sort, majd levették a bilincset és áttereltek másik terembe, ahol még ötezer furcsa ember tolongott és lökdösődött. Sorban névsorolvasást tartottak és miután mind a 17en megvoltunk, aszonták, tünjünk innen a fenébe.

És kiszabadult: Miss Dorothy Black, Miss Lora Craft, a Chipendale Fiú, négy táncoslány, Antonióbanderasz a jegyszedő , a Takarítófiú, a Dj, a Dj aszisztense, a pultosok, a Little Boss, a Középső Boss, (A big boss otthon aludt persze az ágyában, ahogy ez lenni szokott) és a többiek… a díszes kompánia. Majd várt minket Alpacinó, a klubmanager, akinek nyakába ugrottunk, de mikor közölte hogy 1 óránk van a repülőgép indulásig, nincs jegyünk, a fele cuccunk a klubban, a másik fele a szállodában, akkor ismét sokkhelyzet állt fel. Végigcikáztunk a városon, mindenhol bedobáltuk a cuccainkat zacskókba, bőröndökbe, lemostuk a sminket, ami két napja volt a fejünkön és miután a check in pult bezárt, addig néztünk kétségbeesve rájuk, míg telefonáltak egyet és megvárt minket a gép. Óóóó, adtak szendvicset a Malév járaton és inni narancslevet és boldogság árasztotta el kicsi szivem hogy mégis ember vagyok… és de jó itthon!

Most már tudjátok, miért nem írtam olyan hosszú-hosszú ideig, remélem megértőek lesztek…hétvégén Hamburg, a Parádén készült fotóim is feltöltésre várnak…”


Rosszlanyok.hu - A szexpartner kereső. Több száz valódi szexpartnert kereső lány!!! CSAK VALÓDI KÉPEK!!!


Oszd meg, ha van hozzáfűznivalód!