Szexipari portrék

Szexipari portrék – Mészáros Dóra

3x: Kezdjük egy bemutatkozással, azaz sorold fel az eddig begyűjtött címeket / címlapokat / kitüntetéseket, hadd ámuljon-bámuljon mindenki. Dicsekedj nyugodtan!

MD: Egy Playboy, egy Hustler, kettő CKM címlap, és még sok más újságban is kerültem az első oldalra a magyar sajtóban. Egyébként az összes „ki van téve” a virtuális vitrinembe a honlapomom. Megőrülnék, ha most még egyszer fel kéne sorolnom, órákig tartott mire oda beírtam mindet és összeszedtem az anyagokat róluk.

3x: Tudomásom szerint az informatikai pálya felé kezdtél orientálódni, a bizonyítványodat egy egri főiskolán szerezted könyvtár-informatika szakon. Ez valóban érdekelt vagy csak odatévedtél? Esetleg voltak ilyen irányú ambícióid is?

MD: Magyar szakra jelentkeztem első körben, de 1 pont híján nem vettek fel. A nyelvtanon buktam el, az volt számomra nehezebb. Második helyre volt beadva a jelentkezésem a könyvtár szakra, oda automatikusan felvettek. Kicsit kiakadtam a kötelező informatika szakirányon, világéletemben úgy éreztem, tök hülye vagyok ehhez. Elvileg tudnom kéne turbopascalban is programozni, ha-ha-ha… Az informatikát most szerettem meg, vénségemre! Sose voltam azért oda, ami kötelező. Mindig is imádtam olvasni, (nem volt tv a családban, lehet, hogy épp ezért) 10 évesen már nem volt a gyerekkönyvtárban olyan könyv, amit ne olvastam volna. Átmentem a felnőtt részlegbe és azt hazudtam, szüleimnek viszek könyvet. Az első, amit leemeltem a polcról, Steinbeck-től volt az Édentől keletre. Mivel óra alatt olvastam mindig, amikor ezt a könyvet meglátták nálam, nagyon nagy gáz lett… Behívatták anyámat az igazgatóiba…

3x: A főiskola közben kezdted a pornózást, tudtak róla? Hogy álltak hozzá? És úgy általában, család és barátok hány csokor virágot vettek neked ezért? 🙂

MD: A családom nem tudta az elején… A barátaim igen. Csokor virágot nem kaptam érte, de igazából nagy megvetést sem. Nem igazán értették, hogy a fenébe tartozik hozzám ez a dolog, de végül hozzászoktak. Anyukámnak akkor mondtam el, amikor már nem dolgoztam fiúkkal. Nem örült neki, de azt mondta, elmúlt, ezzel már nem tud mit kezdeni, egyre kér, ne kezdjem újra. Azt hiszem, ez egy betartható kérés. A műsorozásról, fotókról, lány lányos munkákról tud. Nem örül neki, de látja azt, hogy van eredménye, nem Gucci táskákra költöm… 🙂 Néha mutatok neki olyan fotókat, amiket úgy gondolom, megnézhet 70 évesen, ezekre azt mondja: „ez nem te vagy kislányom, nem is hasonlít rád.. meg se ismernélek ebben a sminkben…”:) Amúgy imádom az anyukámat, 70 évesen tündéri meglátásai vannak az életről…Amikor a szomszéd megállította, hogy tudja-e mit csinálok, kiosztotta nagyon. Azt mondta neki: „engem se érdekel, hogy a maga unokája honnan szerzi a pénzét, milyen stiklikkel, magát se érdekelje a lányom. Foglalkozzon a maga dolgával!”

3x: Nézzük egy kicsit első lépéseidet az erotikus modellé válás útján!

MD: Legelső jelenetem Christophe Clark-al esett meg, ha az nagyon rossz lett volna, most biztos nem beszélgetünk erről. Inkább furcsa volt, mint elviselhetetlen, ezért első körben vettem egy tv-t, mert az addig nem volt, majd boldogan bámultam a következő forgatásomig. Haha! 🙂

3x: Milyenek voltak a tapasztalataid a pornószakmával kapcsolatban? Hogy jöttél ki a többi szereplővel, produkciós cégekkel, stb.?

MD: Nagyon kevés rossz tapasztalatom van, a girl/girl és egyedüli munkákon nem szokott negatív dolog érni. Sokszor dolgozom ugyanazokkal a produkciókkal, már tudom, kinek mi a nyűgje, heppje…

3x: Volt bármiféle idióta ötlete valakinek, extrém élmény közben, visszautasított felkérés?

MD: ?????????? nem is értem a kérdést. Sosem fogok tűzijátékot dugni a seggembe, bármennyit is fizetnek érte, ha erre gondolsz. 🙂

3x: Miért hagytad abba a hardcore műfajt? Akkoriban még kisebb volt a fluktuáció, lehettél volna sokkal nagyobb sztár is, mégis kiléptél.

MD: Nem éreztem ezt a dolgot magaménak, ennyi. Sosem voltam a külsőmmel megelégedve, mindig azt láttam, más jobban néz ki és dolgozik, szívesebben csinálja, stb… Olyan idegen volt a dolog, UFO-nak éreztem magam sokszor. Nem is igazán motivált, hogy sztár legyek, kaptam a vége fele exkluzív ajánlatot is, de nem éltem vele. Nem gondoltam, hogy a szakmában maradok hosszabb ideig, sejtettem, ez egy vargabetű az életemben. Ha tudatosabban állok neki, nem Dorothy Black néven futottam volna…hehe!

3x: Neked hogy ment a váltás hard-ról soft-ra? Ha jól rémlik, egyszer azt mondtad, nem voltál soha egy Fred Astaire, mégis a színpadi show-kat választottad.

MD: Azt hittem, sose fogok kelleni fotózásra. És mégis. Azt mondják, ahogy öregedem, annál jobban nézek ki. Lehet anyázni… A táncot is úgy próbáltam ki, mint a pornót, lesz, ami lesz alapon, 2001-ben. Aztán megtetszett a későbbiekben, úgy látszik, nálam ez így jön. Tudom, hogy nem vagyok jó táncos és sosem állítottam azt, hogy tudok táncolni. De ez a show-ról szól, jobb esetben, és nem a tánctudásról. Persze, nem hátrány, ha valaki levág egy tripla wittbergert a színpadon, vagy egy negatív spárgát, de ha unszimpatikus vagy a közönségnek, cseszheted. Én elbillegek a porondon, néha el is röhögöm a dolgot. De szeretem csinálni, ennyi. Sokszor elsunnyogom a táncot az extrém dolgok használatával, lásd tűzfújás, az égő hullahopp-karika, kád, stb. És mégis szeret a közönség, legalábbis azt hiszem, hogy igen. 🙂

3x: Hogyan látod a pornószakma “generációs problémáit”? Mitől ilyen gyors a munkaerő cserélődése manapság, illetve ez milyen irányban fog változni, ha változik?

MD: Sok cég nem akar ugyanazzal a lánnyal dolgozni kétszer, a hardcore jellegű produkciókba mindig kell a friss hús. A világ nagyobbik fele inkább a mennyiség, mint a minőség fele tendál. Azoknak a cégeknek, akiknek én dolgozom, szerencsére más a meglátásuk. Ha rajongóid lesznek a fizetős oldalakon, minden hónapban visszahívnak dolgozni. Várják a member-ek a szettjeidet.

3x: A magyar médiában az utóbbi években meglehetősen sokat szerepelnek pornóiparban dolgozók. Viszont, mintha változna a tartalmi rész az utóbbi időkben. Mi a véleményed?

MD: Annyi, hogy elég nagy probléma az, ha az emberek ostoba, üresfejű, primitív lényeknek tartanak minket. És sajnos mindenkit. Örülnék, ha ellenpéldával szolgálnának legalább azok, akik a médiában forognak nap, mint nap….

3x: Van mindez azért, mert nincs igazán épkézláb hír ebből a szektorból, vagy egyszerűen csak erre kiváncsi a nép?

MD: Ha valakivel nem történik havonta mellműtét, baleset, ilyen-olyan csonttörés és még sorolhatnám, az bizonyára nem eladható személy a média világában. Én meg inkább legyek hiteles személy, mint egy bábu az újságírók, szerkesztők kezében. A mondás pedig itt is igaz: kenyeret és cirkuszt a népnek. Nos, cirkuszból sosem elég…

3x: Érdekes ellentét is megfigyelhető. Akik a címlapokon pózolnak nevesebb magazinokban, nem szerepelnek a bulvárhírekben annyit. Mennyire van összefüggés a két dolog közt szerinted? Kizárja-e egyik a másikat?

MD: Talán van eszük a főszerkesztőknek mégis…

3x: Most már sok éve Magyarország egyik legfoglalkoztatottabb sztriptízese vagy, kaptál már ezért Oscar-díjat is (adott műfajban persze), Pirner Almával karöltve, aki aztán nyert egy sztriptíz VB-t. Nem akartál te is külföldön érvényesülni? Egyáltalán, hogyan változott az ő munkája, foglalkoztatottsága a cím elhódítása óta?

MD: Pont most beszélem vele, egy perce erről telefonon! Nem vagyok egy versenyzős típus. Nem áldott meg az isten hatalmas önbizalommal, mint egyeseket. Van, akinek akkora az arca, hogy saját magának se köszönne. Almát nagyon tudom tisztelni azért, amilyen ember. Olyan akaratereje van, amilyet nem láttam még magam körül. Nem tudom, miből merít ennyi energiát?! Mintha egy Duracell elem lenne benne, ami sosem merül le! 🙂 A magyarok sajnos szarnak ezekre a dolgokra, azt vettem észre. Lehet anyázni ismét, de a véleményem a következő: itt a proli, a prosztó, az igénytelen olcsóság a menő. Miért lett kevesebb munkája a vb megnyerése után? Miért nem hullámzott a tömeg az Erotika Kiállításon 2006-ban, amikor egy pókhálón sztrippeltünk, vagy ő a tissue-n 2007-ben (a világbajnokságot érő produkciót adta elő, a szerk.)? Szerintem tudod a választ. Az emberek valószínűleg megijednek, azt hiszik, elszállunk attól, hogy megszalad a szekér. Én nem vagyok ilyen. Ahova hívnak műsorozni, pl. legénybúcsúra, oda legközelebb is tuti én megyek. Csomó mail-t kaptam műsorok után, hogy mekkorát csalódtak pozitívan, köszönik a kedvességem, stb… De ameddig felhívni se mernek, mert ki tudja, hogy mit hisznek rólad, addig hogyan bizonyítasz?

3x: Itthon mik a tapasztalatok? Mennyiben más itthon sztriptízesként dolgozni, mint külföldön? Merthogy járkálsz időnként külföldön is kiállításokra fellépni.

MD: Mindenhol másképp van. Van ahol nagyon jó, van ahol hasonló, mint itthon. Többségében azért jobban megbecsülnek, mint itthon.. Jobb a közönség, jobban örülnek nekünk, pedig ott kevésbé vagyunk ismert emberek. Itthon ennek a dolognak nincsenek mély gyökerei, viszonylag újkeletű dolog. Amerikában, ahonnan indult maga a striptease, egészen más jellegű megítélése van ennek a dolognak. Példát mondok: ott egy sztriptízbárba beül a látogató, “rágcsálja a mogyoróját, iszik egy bud-ot” (by Szimpi) és tudja jól, azért van ott, hogy csöcsöket nézzen. Ha hozzáér a csajhoz, kiteszik, mint macskát szarni. Magyarországon pediglen, fogalmuk sincs ,miről szól a dolog. Ha sztrippelsz, akkor kurva is vagy, összevissza fogdoshatnak, meg elvihetnek show után a hátsó szobába. Ha meg nem így van, akkor jön a pofáraesés, és a mit képzelsz magadról című műsor. A sztriptízes szerintem azért megy oda, hogy műsort adjon, a kurva pedig másért. Kis hazánkban meg összekeverik a szezont a fazonnal. Amerikában létező fogalom a börleszkszínház, itthon azt se tudják mi az…. Nem véletlenül Dita von Teese az, ami. Itthon pedig szegényt megdobálnák törött sörösüveggel, mert nem mutat punit… 🙁

3x: Erotika Kiállítás vs. Erotika Parádé, te vagy az egyetlen, aki idén mindkettőn fellépett. Minek köszönhető ez a privilégium? És egyáltalán, mi a helyzet a két rendezvény közötti széthúzással kapcsolatban fellépői szemszögből?

MD: A véleményem a következő, röviden és tömören: leszarom, hogy egy rendezvény mennyire igénytelen, vagy igényes sokak szerint. Ahol tisztelettel és szeretettel bánnak velem, oda megyek szívesebben. Meg ahol normálisan kifizetnek… Az egyik ilyen volt, a másik olyan. Vicces, de tippelhettek arra, hol kaptunk nagyobb megbecsülést a szervezők részéről…. 🙂 Amúgy erről a cirkuszról nem szívesen beszélek, lefogytam miattuk 5 kilót ősszel. Mondjuk, éppenséggel ez rám is fért. Két szóval jellemezném a helyzetet: rosszindulat és óvoda.

3x: Mik voltak a legérdekesebb sztorik fellépések alkalmával? Legénybúcsuk, stb…

MD: Nagyon sokat mesélhetnék… Öntöttünk jég helyett fagyasztott zöldborsót legénybúcsús nadrágjába, voltak nagyon hülye megrendelőim, 70 éves bácsi, és halálos beteg fiatal srác… Majd a blogomban (link) írok ezekről…Nyáron biztos megint felszaporodnak…

3x: Konkurencia: sokat hallottunk már szakmán belüli verbális hajtépésekről, vitákról. Volt már ebben neked is részed, két éve éppen Susan Pearl-el némi gyöngysorhasználat miatt. Most éppen mi a helyzet? Ki kinek anyázik?

MD: Itt egyes embereknek médiabetegségük van, ha nem ők folynak minden nap a tv-ből, újságból, szó szerint belebetegednek. A legviccesebb, amikor kerek perec kijelentik: én vagyok a legjobb, legtehetségesebb, legszebb! Ilyeneket hallva, olvasva annyira jól szórakozom, hogy kipukkadok a nevetéstől! 🙂 A “ki lopott kitől cirkuszok”, meg egyenesen olyanok, mint egy brazil szappanopera. Ha valaki féltékeny valakire, egyből előkerül a “lopott cucc” buli. Megbeszélni pedig nem szokás a nőknél dolgokat, inkább szórják a hányást maguk körül a másikra, amerre csak járnak. Valaki mindig anyázik a másikra, nem bírnak magukkal. Sajna, ahol ennyi csaj dolgozik együtt, ott ez elkerülhetetlen, egy irodában is ez van, csak ott jobb esetben van egy főnök, aki szétcsap köztük.

3x: Sokan mondták már a fellépők közül, a magyar közönség unikumnak számít, annyira szenvtelenül tudja végigbámulni a műsorokat. Ez mennyire valós?

MD: Olvass vissza 🙂 Szerintem nem ismerik azt, hogy taps, de az is lehet, hogy azért mennek el egy rendezvényre, hogy fikázhassanak. A „magyar ember” híres arról, hogy semmi nem tetszik neki, valamint nem tud szórakozni. Biztos ismered a mondást: sírva mulat a magyar. Az ingerküszöb kicsit magasra emelkedett mostanában, amióta mindenhol meztelenséget látnak, nem bámulják tátott szájjal, mint évekkel ezelőtt… Sajnos… Amiből dömping van, azt kevésbé lehet megbecsülni, ennyi.

3x: Nemrégiben újult meg a honlapod? Amellett, hogy elmeséled élményeidet a webmesterekkel kapcsolatban, miben más a tied, mint sok más kollegináé?

MD: Meg lehet nézni . Próbáltam egy nagyon különleges honlapot készíttetni, nem is volt egyszerű, de megérte. A webmesterekre csak annyit szoktam mondani, hogy “alszanak”… :). Hihetetlen formák néha, tényleg! 🙂 Most remélem sikerült zöldágra vergődnöm egy céggel, az eredményt mindenki ítélje meg maga. Nekem tetszik. És nektek????????????? :))))))))) A fő újítás az volt, hogy próbálok személyes kontaktot kialakítani a közönséggel, nyitottunk egy blog-ot, ahol heti több bejegyzés születik, privát fotókkal, backstage-el, ami sokmindenkinek örömöt okoz. Nem fizetős, szerelemből csinálom! 🙂